Törtel-avar övveret részlet, honfoglalás kora.

A világfa a magyar népi hitvilágnak  fontos része, ágai között jár a Nap és a Hold. A beavatott tudja, merre van, és csak kiválasztott személy mászhat fel rá. A magyar népművészetnek is egyik legismertebb motívuma, például pásztorok szarusótartóit, szarutégelyeit díszíti. A világfa a világszerte ismert szimbólum, a napos-holdas képzet azonban az uráli, az altaji és a paleoázsiai népek sajátossága, a samanisztikus világkép része. A sámánhit szerint az ősök valamikor régen fent jártak az égben. Ezt a gondolatot őrizheti Tejút szavunk is. A világfa gyakran a világhegyen áll, gyökerei a pokolba nyúlnak és ezt a helyet gyakran népesítik be kígyók, békák, férgek. Töve, a középső világ az emberek lakhelye, koronája a felső világ. Gyakran ülnek rajta madarak - sólyom, sas, turul - amelyek a lelkeket, születendő életeket is jelképezhetik.