Az oroszlán az ősidőkben először az erő,
a bátorság és a férfiasság szimbóluma volt.
Később az isteni eredet, az uralkodásra való rátermettség és a hatalom szimbólumává vált.
Mivel a királyt (uralkodó) égi eredetűnek
tartották, ezért az oroszlán, a király jelképe
is isteni lénnyé, napjelképpé alakult.
A sumérok idején két oroszlánt ismertek
az égbolton. Az oroszlánpár a páros isteni hatalomnak a földi uralkodópárba való átlényegülését jelképezte. A mezopotámiai
UR városában talált legrégibb oroszlános lelet
a Kr.e.4.évezredből származik.
Az esztergomi páros oroszlánok szimbóluma
is a suméroktól ered. Az esztergomi szentély
14 Oroszlánja is a teokratikus hatalom jelképe.
Az égi hatalmat az égi oroszlánok sugározzák
a Földre, így a földi királyi pár egyenrangúvá válik az égi Isten-Párral.
Az esztergomi szentély oroszlánjai az ősi pártus-hun-avar-magyar hagyomány fontos részei.
(Az Árpád-házi királyok írásaiban megtalálható
az "inter-leones", azaz "az oroszlánok között"
kifejezés).
A szentélyben a 7 pár, azaz a 14 oroszlán alatt foglalt helyet a királyi család 14 beavatottja (legbölcsebbje), élükön a Nap Fiával, a királlyal. Minden hónapban itt gyűltek össze
(a néphagyomány szerint a világ közepén)
a királyság égi és földi ügyeiben dönteni, ítélkezni
a fényben.